Tavares egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, az Atlanti-óceán és a Lagoa dos Patos (Kacsák tava) között húzódó keskeny, homokos-vizenyős turzáson. A környéket a 18. században gyarmatosították, azonban később a természet visszakövetelte a területet; a község elszigetelt településeinek nagy részét elhagyták, szellemfalvakká váltak vagy teljesen elpusztultak.
A gyarmatosítás előtt indiánok lakták a környéket. A fehér ember megjelenésével számuk lehanyatlott, de számos archeológiai emlék maradt utánuk, például a kagylóhalmok (sambaqui). 1760 körül azoriak telepedtek le, hogy biztosítsák a földet a portugál koronának; velük együtt afrikai rabszolgák is érkeztek. Az egyik első letelepedő Antonio da Silva Tavares ezredes volt, aki királyi földadományként (sesmaria) kapta meg a területet, és akiről később elnevezték a kialakuló települést. 1982-ben függetlenedett Mostardas községtől, mely a maga során 1963-ban függetlenedett São José do Norte-tól.
Az erős szél, a homokdűnék és a tenger előretörése kedvezőtlenül érintette a község településeit, ezen felül a Lagoa do Peixe nemzeti park létrehozásával számos falu elszigetelődött. A község több, a 20. század közepén még virágzó falvát elhagyták; épületeik tönkrementek, legtöbbjüket elnyelte a növényzet, homok, vagy a tenger.
